Mi a pertársaság: mikor perelhet több felperes együtt, és mikor nem

Amikor egyetlen esemény, hibás szerződésminta vagy vállalati intézkedés több embert érint hátrányosan, önkéntelenül adódik a gondolat: miért ne indíthatnának a károsultak egyetlen közös pert a bíróságon? A magyar jogrendszerben erre a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) biztosít kereteket a pertársaság intézményén keresztül. A pertársaság azt jelenti, hogy a perben a felperesi vagy az alperesi oldalon nem egyetlen személy, hanem többen állnak együtt.

A látszólag egyszerű elgondolás mögött azonban szigorú eljárásjogi feltételek és törvényi korlátok rejlenek. A bíróság nem engedi meg a tetszőleges jogigények tetszőleges összevonását; a pertársaság megalapításához pontosan meghatározott jogi és ténybeli kapcsolódási pontok szükségesek. Ebben az elemzésben részletesen áttekintjük a pertársaság típusait, eljárási feltételeit és a közös pereskedés gyakorlati határait.

A pertársaság két alapvető típusa a Polgári Perrendtartásban

A Pp. 36. §-a értelmében a pertársaságnak két fő alakzata létezik: a kényszerű (egységes) pertársaság és az egyszerű pertársaság. A kettő közötti alapvető különbséget az jelenti, hogy az érintettek perbeli részvételét a jogszabály kötelezővé teszi-e az eljárás lefolytatásához, vagy csupán az eljáráscélszerűség teszi lehetővé a többiek csatlakozását.

1. Kényszerű (egységes) pertársaság

Kényszerű pertársaságról akkor beszélünk, ha a per tárgya olyan közös jog vagy olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, illetve ha jogszabály kifejezetten előírja valamennyi érintett fél perben állását (Pp. 36. § a) pont).

Ebben az esetben a jogvita jellege kizárja azt, hogy a bíróság az egyik félre nézve eltérő döntést hozzon, mint a másikra. A döntés anyagi jogerőhatása szükségszerűen kiterjed valamennyi érintettre. Tipikus és gyakori példa erre az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránti per, ahol az összes tulajdonostársnak perben kell állnia (akár felperesként, akár alperesként), hiszen a tulajdoni viszonyok átrendezése nem lehetséges egyes tulajdonosok kihagyásával. Ugyancsak kényszerű pertársaság áll fenn bizonyos személyi állapotot érintő perekben, mint például az apasági vélelem megdöntése iránti eljárásban, ahol a gyermek, az anya és a vélelmezett apa egyaránt perbeli alanyként kell jelen legyen.

Kényszerű pertársaság esetén a pertársak cselekményei alapvetően kihatnak a többi pertársra is. Ha az egyik pertárs határidőben fellebbezést nyújt be az elsőfokú ítélet ellen, az a fellebbezés a többi pertárs javára is hatályosul, még akkor is, ha ők maguk nem nyújtottak be külön beadványt. Ha a kényszerű pertársaság köréből valaki kimarad a perből, és a mulasztás nem orvosolható, a bíróság nem hozhat érdemi döntést, ami a keresetlevél visszautasításához vagy a per megszüntetéséhez vezet.

2. Egyszerű pertársaság

A fogyasztói és tömeges vagyoni igények érvényesítése szempontjából az egyszerű pertársaság bír kulcsfontossággal. Ez az alakzat nem kötelező jellegű, hanem a felperesek elhatározásán és a törvényi illetékességi megfontolásokon alapul.

A Pp. 36. § b) és c) pontja szerint több felperes akkor perelhet együtt egy alperest (vagy egy felperes több alperest), ha:

• A perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek (például ugyanazon társasházi közösségi szerződésből vagy azonos többoldalú megállapodásból); vagy
• A perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanazon bíróság illetékessége mindegyik alperessel szemben megállapítható.

Ez utóbbi feltétel képezi az alapot a legtöbb tömeges káreseménnyel kapcsolatos perben. Gondoljunk egy olyan esetre, amikor egy pénzintézet több száz ügyfelénél alkalmazott egy bizonyos kikötést, vagy egy utazási iroda egy adott társasutat hiányosan teljesített. A károsultak követelései független egyedi szerződésekből származnak, de a jogi alap (a szerződésszegés vagy az általános szerződési feltétel tisztességtelensége) és a ténybeli háttér (az azonos esemény vagy blanketta) lényegét tekintve azonos.

A pertársak jogi függetlensége az egyszerű pertársaságban

Alapvető félreértés szokta övezni a pertársak egymáshoz való viszonyát. Az egyszerű pertársaságban a pertársak – a kényszerű pertársasággal ellentétben – jogilag teljesen függetlenek egymástól.

A Pp. 38. §-a kimondja, hogy az egyszerű pertársaságban mindegyik pertárs cselekménye vagy mulasztása csak saját magára hat ki. Ez a függetlenségi elv a gyakorlatban a következő konkrét következményekkel jár:

• Eltérő perbeli nyilatkozatok: Ha az egyik felperes pertárs lemond a követelése egy részéről vagy egyezséget köt az alperessel, az semmilyen módon nem köti a többi felperest.
• Fellebbezési önállóság: Ha a bíróság első fokon elutasítja a felperesek keresetét, és az egyik felperes fellebbez, míg a másik nem, az ítélet a fellebbezést elmulasztó felperes tekintetében jogerőre emelkedik, míg a fellebbező ügye a másodfokú bíróság elé kerül.
• Bizonyítási elkülönülés: Bár a jogi alapkérdés azonos lehet, az egyedi kárigények mértékét, az egyedi értesítések átvételét vagy az egyéni közreműködést minden felperesnek külön-külön kell bizonyítania.

A pertársaság eljárási feltételei és korlátai

Noha a pertársaság jelentős megtakarítást eredményezhet az eljárási költségek és az ügyvédi munkadíj tekintetében, alkalmazása komoly eljárási kihívásokkal is jár a bíróság és a felek számára.

Az illetékesség és a hatáskör kérdése

Egyszerű pertársaság esetén alapvető feltétel, hogy az eljáró bíróság hatásköre és illetékessége valamennyi igény tekintetében fennálljon. Ha a felperesek az ország különböző pontjain laknak, és az alperes székhelye vagy a teljesítés helye sem ad egyértelmű közös illetékességet, a pertársaság megalapítása eljárásjogi akadályokba ütközhet. Ugyancsak figyelni kell arra, hogy ha az egyes felperesek követelései külön-külön a járásbíróság hatáskörébe tartoznának, de összeadva meghaladják a törvényszéki hatásköri küszöböt, a Pp. hatásköri szabályait pontosan kell alkalmazni.

Az eljárás elhúzódásának kockázata

Ha ötven felperes lép fel együtt egy perben, az eljárás menete rendkívül komplexszé válik. Ha az egyik felperes elhalálozik, a per a jogutódlás megállapításáig az ő tekintetében félbeszakad, ami az egész eljárás elhúzódását eredményezheti. Hasonlóképpen, ha az egyedi kárösszegek bizonyítására külön-külön kell igazságügyi szakértőt kirendelni, a peres eljárás elnehezül és az érdemi tárgyalások sora jelentősen meghosszabbodhat.

Az egyéni körülmények eltérése

Előfordulhat, hogy az alperes egyes felperesekkel szemben egyedi kifogásokat terjeszt elő – például elévülésre hivatkozik, vagy korábbi egyéni megállapodást mutat be. Ezek az egyedi védekezések széttöredezhetik az egyébként egységesnek induló eljárást, és a bíróság elrendelheti az egyes felperesek igényeinek elkülönített tárgyalását.

Mikor célszerű a pertársaságot választani?

A pertársaság akkor jelent hatékony eszközt, ha a felperesek köre pontosan meghatározott, a tényállás tisztázott, és az egyéni kárösszegek bizonyítása nem igényel bonyolult, egyedileg eltérő szakértői vizsgálatokat. Amennyiben a felek száma kezelhető (néhány főtől legfeljebb néhány tucat főig), az egyszerű pertársaság lehetővé teszi az eljárási költségek megosztását és a bíróság előtti határozottabb fellépést.

Nagy létszámú, névtelen vagy folyamatosan változó károsulti kör esetén viszont az egyszerű pertársaság eljárástechnikai korlátaiba ütközik. Ilyen esetekben más jogintézmények – mint a közérdekű kereset vagy az uniós képviseleti kereset – kínálnak alternatív eljárási utat.